Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016. Csónakos Pergető Világbajnokság - Írország - ÚJ!

 

predator-boat-fishing-with-lures-2016-480x207.jpg

 

 

2016. VB, Írország
Október 3. - első nap
Az utazás


Kedves Pergetők, Horgászok!
 

Délelőtt  tíz óra, találkozó a Liszt Ferihegy kettőn - úgy felpakolva, mint akit elzavartak otthonról! A szokásos procedúra kicsit hosszabbra sikerült, hiszen a fejenkénti 3*20 kg csomag logisztikája nem egyszerű feladat. Mivel idén bércsónakokból fogunk versenyezni és azok felszerelésében nincs elektromos motor, így abból is hoztunk kettőt magunkkal. Checkolás, majd félórás késés után irány Írország, Dublin!
Három órás repülőút,  landolás és csomag-vadászat után „Sch” Laci kávé hiányát pótoltuk.  Ezután irány az Avis, ahol megpróbáltuk átvenni a verseny idejére bérelt két kisbuszt. Félsikerünk volt. Az egyiket  5 perc alatt, a másodikat  45 perc múlva kaptuk meg. Aztán történt egy kellemes „affér” velünk, mert a telepen működő benzinkúton egy csepeli származású hazánkfia volt szolgálatban. Miután kiderült, hogy mi is magyarok vagyunk, ő meg már 2,5 éve dolgozik ezen a helyen, jól ismeri a különböző trükköket ezért segített nekünk, hogy minden tökéletesen rendben legyen, köszönjük!
A két órás autóút alatt egyrészt megküzdöttünk a bal oldali közlekedés rejtelmeivel, másrészt rácsodálkoztunk a Zöld Sziget szépségeire. Ezt követően megérkeztünk Roscommonba a Gleeson’s szállóhoz, ahol az itt tartózkodásunk alatt estéinket és éjszakáinkat tölteni fogjuk. Az apróbb-cseprőbb utazási kényelmetlenségeink miatt megkönnyebbülve elfoglaltuk a szállást és vacsora közben már elkezdődött a tervezés a következő napokra. Miközben jól megvitattunk mindent pro- és kontra rádöbbentünk, hogy a legfontosabb feladat: azonnal ágyba bújni és kipihenni magunkat. Jó éjszakát!

Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/


2016. VB, Írország
Október 4. – második nap
A felfedezés


Kedves Pergetők, Horgászok!

RR…, nem a híres autómárka! – Reggel Roscommonban. A keddi napot tervezetten az ismerkedés és a hiánypótlások napjának szántuk. Mivel Lanesborough a verseny helyszíne és Roscommon a szállásunk tizen-kilométerre van egymástól, így az első dolgunk a közlekedési útvonal kiderítése. Szerencsére annyira „bonyolult”, hogy a parkolóból kihajtva az első útkereszteződésnél jobbra fordulva a lanesborough-i útra, már csak a kanyarokat kell követni és egy kurta negyedóra alatt a verseny helyszínén vagyunk. Ezt amúgy is könnyű megtalálni, hiszen a részt vevő nemzetek zászlai már kint lobognak a vízparton és a Shannon-folyót átszelő hídon is. Itt valószínűleg ráleltünk  a verseny központjára, az épülő nagy méretű sátrak és a felirat is ezt erősítik. Ez is ugyanolyan „lázas” igyekezettel készül, mint ahogy idáig az egész verseny szervezése…, másfél óra alatt emberfia nem volt rajtunk kívül a területen! :P
Schlotthauer–Ruff bajnok párosunknak már nem volt ismeretlen a terep, hiszen a két héttel ezelőtti pályaletiltás előtt már 5 napot horgásztak a helyszínen. Mivel a leendő versenypálya kiírása a letiltás kihirdetésével egyidőben jelent meg, így most a pálya felső szakaszán van egy három km-es új szakasz, amit sem Laciék, sem a velük egy időben edző románok, lengyelek, oroszok sem ismernek. Vízre menni már csak az edzésnapokon lehetséges, így megpróbáltuk partról megvizitálni az ismeretlen folyószakaszt. Majd kitört a pecázhatnék feeling  –hiszen ezért jöttünk!- vissza a szállásra, horgászbot, csali, térkép és irány a versenypálya feletti folyószakasz. Míg a versenyzők a folyót vallatták, addig a „roadok” v. „kiszolgáló egység” tagjai akkumulátor vadászatba kezdtek, amit helyi nyelven „hevi dutyi bateri”-nek hívnak, számunkra teljesen értehetetlen módon… Még jó, hogy Bandi teljesen perfektül beszél külföldiül az Sch szerint! Miután sikerült elejtenünk két megfelelő példányt, a horgászós fiúk után indultunk.
A versenypálya fölötti zsilipnél rájuk találtunk, ahol Miki által felfedezett csalival már számos fogáson túl voltak. Ha az utólagosan a versenypályához csatolt három km-es szakasz is ilyen paraméterekkel rendelkezik, akkor érthető a versenyterület kibővítése. Szinte sötétedésig kint voltunk a vízparton. Miután összeszedtük az Sch hátrahagyott körforgós dobozát, mi hazaindultunk. A másik autóban utazó versenyzők természetesen visszafordultak  az „elveszett” dobozért, majd azt nem találva telefonos segítséget kértek és kaptak, és utána ők is visszaindultak a szállásra.
Bosánszky sporttársunkat dicsérnünk kell, amilyen nagy, olyan hasznos is: „angolul” könnyedén vezet autót, eltalál a térképen és a türelme is megegyezik a nagyságával. A sűrű nap kései vacsorával végződött. Az ír konyháról csak annyit, hogy öten elégedettek vagyunk vele, a maradék kettő, azért talál hibát folyamatosan:  - eszi, nem eszi,  nem kap mást! Tanulságos volt az esti eszmecsere, majd a belőle kialakult kisebb vita, ami izgalmat és bizonyítási vágyat takar! Oszt mikor elfogytak a magvas gondolatok vízszintesbe helyeztük magunkat, hiszen másnap reggel irány a víz pályán kívüli szakasza. Gyakorlás, mert  a tudás ritka…
J
Akit érdekel, a Shannon-folyóról és versenypályáról röviden, itt találhat infót:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Shannon_(foly%C3%B3)
http://www.ncffi.ie/wbc16/competition-fishing-area/


Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/

 

2016. VB, Írország
Október  5. – harmadik nap
Gyakorlás és kezdet…


Kedves Pergetők, Horgászok!

Ránk virradt a harmadik nap reggele messze az otthonunktól. A virradat nem a napkeltét jelenti, hanem csak úgy egyszerűen kivilágosodik. Csodálkozunk azon, hogy sem sárkányeregető gyerekeket, sem sárkányrepülőket, sem siklóernyősöket nem láttunk még, mert hiszen: a szél az szinte soha nem alszik. Húzza-vonja a különböző vastagságú, nagyságú felhőket, hol vastag paplant formáz belőlük, majd szétszaggatja és ilyenkor ritka vendégként találkozunk a Nappal. A szél függvénye, hogy éppen tíz vagy tizenöt fok a hőmérséklet. Ezt az időjárást még egy jó kiadós eső –ami, valószínűleg elég meredek szögben esne-, tudná cifrábbá tenni, de ezt nem szeretnénk megtapasztalni.
Harmadik nap, a pályazárás utolsó napja, így a fiúk kénytelenek a már tegnap felfedezett folyószakaszhoz visszatérni a gyakorlás kedvéért. Kíváncsiak, hogy a tegnap jól működő csali újra eredményes lesz-e?! Természetesen kipróbálnak  még mindent, ami belefér a mai horgászatra szánt időbe.
A mai nap kezdődik meg hivatalosan a világbajnokság öt órakor a regisztrációval. Itt be kell jelentkezni a résztvevő országok kapitányainak ellenőrizni a nevezőket,  a csónakbérléseket, felvenni a hivatalos versenyprogramot  és már kezdődik az edzésnapok megbeszélése pályaegyeztetéssel, hajózási szabályokkal, legkisebb-legnagyobb sebesség meghatározással. Ez egy technikai egyeztetés, ahol a versenyzők nem vesznek részt.
Tehát amíg a fiúk gyakoroltak, addig nekünk jutott egy kis időnk Roscommon történelmébe belekukkantani. A várost az 5. században épült kolostortól jegyzik. A vár 1269-ben épült és Cromwell hívei 1652-ben részben felrobbantották. A rom most egy nemzeti emlékmű. A séta után magunkhoz vettük kellékeinket és amíg a fiúk haza, mi a regisztrációra indultunk. Ez olyan egyszerűen zajlott, mint a verseny előtti szervezés. Jellemző rá az ír mondás:  „a krumpli nő magától!”. A versenyben fontos csónakokról számunkra kedvező feltételek hangzottak el. A verseny kezdetén felvezetők lesznek 10LE motorral, mögöttük haladva kell a versenyzőknek elfoglalni a kiválasztott helyeket. Ez azt jelenti, hogy a 13 ideszállított csónak köztük a németek 225LE Nitrója a gyorsaságával nem fog helyzeti előnyt jelenteni. Végül kihúztuk a bércsónakok sorszámait és visszajöttünk a szállásunkra.
Vacsora közben a versenyző fiúk beszámoltak a mai napi tapasztalatokról, az intéző fiúk pedig a regisztrációs történeteket ismertették. A horgászat nem alakult olyan kedvezően, mint tegnap, sokkal kevesebb halat sikerült becsapni. Valószínűleg nagyon tanulékonyak a Shannon-folyó halai.
Most mindannyian másképp gondolkodunk a leendő versenyről, illetve „szakértőnk” szerint: mint minden más verseny, ez is nagyon kemény lesz!
A mai napra marad még egy hálás feladatunk, a Kemecsei-Csóka páros 3 óra múlva érkezik Dublinba. A kapitányok pedig odahajóznak értük, majd vissza Roscommonba körülbelül hajnali 3 órára, hogy holnap reggel mindhárom csapat tudjon a hivatalos edzés első napján részt venni. Akinek lehet, jó éjszakát és szép álmokat, nekünk pedig szerencsés utat!


Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/

 

2016. VB, Írország
Október  6. – negyedik nap
Az edzés  – első nap


Kedves Pergetők, Horgászok!

RRR… azaz Rettenetes Reggel Roscommonban! ;) A Liszt Ferihegyről szintén késéssel induló gép sűrű szárnycsapásokkal ledolgozta hátrányát és szinte menetidő szerinti pontossággal megérkezett Dublinba, amiről tudni kell, hogy lakóinak száma hozzávetőleg Budapest lakosságának egynegyede. A repülőterükről ellenben el lehet mondani, hogy a miénknek körülbelül a négyszerese. Legalábbis nekünk Bandival úgy tűnt, mert valahogy a terminálok között „Forgó”-pályára kerültünk, amiben volt egy kis városnézés is. Közben Tóniék állították, hogy a repülőtéren vannak, miközben mi úgy tudtuk, hogy mi vagyunk a repülőtéren. Jó erős tíz perc kellett a közös nevezőre jutáshoz, majdan egybegyűlt a négy vitéz és bepakolva irányt vettek a Roscommon felé tartó 2 órás útnak.
Az út rendben, de sötétben és magányosan futott alattunk, amit csak néha-néha zavart meg egy-egy medvemorgás a hátsó ülésekről. Így,majdnem három órát jelzett a vekker mire megérkeztünk és bepakoltunk  a szállásra, ahol Zoliéknak jöhetett a második menet, nekünk pedig az első. A fél hetes kelés, nekünk volt egy nagy R (rettenet)! A csapat másik fele látszólag nyugodtan (ami Írországban nekünk mindig izgalommal telit jelent:  1. meghozták-e Zoliék a kért csalikat? 2. milyen lesz a mai edzésnap?) érkezett  a reggelihez. Ezt elfogyasztva bepakoltunk az autókba és irány a kikötő, ahol már a többi ország csapatait is lázas készülődésben találtuk.
Megkerestük a bércsónakjainkat, felkerültek rá az elektromos motorok, halradarok a nagyteljesítményű „hevi dutyi batteri”-k.  Mikiék visszakapták az edzésen már megismert guide-ot. Viktorunk nagy örömére megérkezett az oroszok többszörös világbajnoka is. Az egész készülődés késedelmesnek és fejetlennek tűnt, de mindössze 15 perc késéssel a világ pergető krémje nekivágott az első edzésnapnak a Lough Ree tavon.
A tréning ugyanúgy 6 óra időtartamú, mint a verseny és plusz fél óra utazási idő van még a csapatoknak. Fontos a menet-és a horgászidő tervezése is, hiszen a késedelmesen leadott fogási lapok bűntető pontokat vonnak maguk után. Az első edzésnap a reggeli csúszás miatt háromnegyed ötkor zárult. Gyors kipakolás a csónakból, bepakolás az autókba; négy napig, most ez lesz a rutin. Az idő rövidsége miatt a parkolóban felöltöttük a nemzeti dresszt.
A 9. Csónakos Pergető Világbajnoksággal párhuzamosan zajlik egy minden évben megrendezett Food Festival. Ez jó alkalmat adott a közvetlen vendéglátóknak, hogy egy közös parádéval kezdődjön el mind a két rendezvény. Egyszerű kis móka volt: nem kevesebb, mint 500 jelmezbe és egyenruhába öltözött iskolás és középiskolás  gyerek, rendőr fúvós zenekar, hivatásos és civil vízimentő csapatok, tűzoltóság, a helyi rögbi csapat és további sportolók, veterán autó, a világbajnokság nemzetei felvezető lányokkal, zászlókkal közösen felvonultak a város kilobogózott főútján. Ezt a helyi és az Irish TV több kamerával  filmezte, a felvonulás központján egy hagosbemondón felkonferálták a felvonuló szereplőket (természetesen a szokásos szóviccet sem hagyták ki, hiszen a „hungry hungarian” bizonyára a legfinomabb halat sütik :) ), akiket az út szélén álló közönség lelkesen üdvözölt és megtapsolt.
A felvonulás tűzijátékkal zárult, majd a VB résztvevői bevonultak a városka színháztermébe, ahol bemutatták a résztvevő nemzetek csapatait és hivatalosan megnyitották a versenyt. Legvégül a nyitóesten a vendéglátóink tradicionális ír néptánc bemutatóval kedveskedtek nekünk. A kései idő miatt a kis szendvicses állófogadáson már nem tudtunk részt venni, siettünk vissza a szállásra, hogy még rendesen vacsorázni tudjunk és közben a napi tapasztalatokat egyeztessük valamint a következő edzésnapi taktikát meg tudjuk beszélni. Ezt követően a versenyző párosok szobájukba vonultak kipihenni a nap eseményeit és felkészülni a második edzésnapra.

Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/
 

2016. VB, Írország
Október  7. – ötödik nap
Az edzés  – második nap


Kedves Pergetők, Horgászok!

R… Rutinból kezdtük a második napot. A csapat pontosan, kicsit egzaltáltan érkezett a reggelire. Bandi is elemében volt, rendelt egy angol reggelit, amitől a felszolgáló majdnem a kardjába dőlt. Aztán tisztáztunk mindent, ettünk, ittunk és irány a kikötő. A csapatok az előző napi csónakokkal futottak ki a vízre és 10 órakor elkezdődött a második napi edzés. Nekünk a parton maradt a 6 órás tehetetlen, de feszültséggel teli várakozás. Ilyenkor a parton ólomlábon baktatnak a másodpercek, miközben a vízen horgászóknak valószínűleg egy 60 LE Mercury-val felszerelt Polar Kraft sebességével száguldanak.
Négy órakor megérkeztek a fiúk és a parton rögtönzött rövid élménybeszámoló és tanácskozás kezdődött. Közben felkértek bennünket az Irish TV-től egy rövid interjúra, amit sikeresen le is forgattak velünk. Még jó…, hogy a Bandi perfektül beszél külföldiül – „Sch” szerint. ;)
A fiúk visszaindultak a szállásunkra Roscommonba, mi pedig beültünk az 5 órakor kezdődő első kapitányi meeting-re. Itt leadtuk a versenyen induló csapatok neveit, sorszámait, majd hirtelen az óvodába kerültünk: elkezdődött a versenyidő alatt közlekedő csónakok sebességéről egy közel 1,5 órás(!) parttalan vita.
Azt, hogy a csónakok felszerelésében nincs megfelelő horgony, így lehorgonyozva is sodródik a csónak, ami vonszolásnak minősül –és ez szabálytalan-, rajtunk kívül senkit nem érdekelt. A felvezető csónak mögül a versenyző csónakok, hogyan, milyen sorrendben foglalják el a helyüket, szintén senkit nem érdekelt. Így mi sem firtattuk ezt tovább…
Majdan következett a bércsónakok sorsolása. De senki ne gondolja, hogy ez is egyszerű mutatvány volt! Először Matteoli kihúzta a sorsolásban résztvevő nemzetek húzási sorrendjét. Mivel Dél-Afrika kimaradt, ezért Barbara kezébe vette a következő húzást és újra nekifutottak. Most már minden nemzet ott volt a kihúzottak között, csak a fránya 10-es szám nem szerepelt a listán! Tehát nekifutottak még egyszer.  Hiszen, mint tudjuk: „Három a magyar…!” Ha babonásak lennénk, akkor ezt az eseményt is besorolnánk a három darab négylevelű, vagy a három talált golflabda, vagy hogy a magyar zászló szerepelt kitűzve mindig az élen. Ja! És még fekete macskusz nem volt. A Csóka Antit a sorshúzás játék után „eladtuk” bírának, hogy tudjon hivatalosan kémkedni a magyar csapatnak. Így 8 órakor már sikerült is leülnünk a vacsorához, épp ideje volt, mert már nagyon „hungry hungarian”-ek voltunk! :D
Vacsora közben még a fiúk egyeztettek, ami a szokásosan zajlott, először csendben, majd kicsit emelt hangvételben, majd miután a dolgok a helyükre kerültek, újra társalgási lett a hangulat. Utána teljes nyugalommal (?) visszavonultak a szobájukba.
Ui.: Mivel vége az edzésnek, most mutatunk egy-két ír „résztvevőt”!
 

Videó, tréningnap start! A FIPSED Facebook oldaláról:
https://www.facebook.com/FIPSed1954/videos/1832315303669679/

 

2016. VB, Írország
Október  8. – hatodik nap
A verseny – első nap

Kedves Pergetők, Horgászok!


Párás szombat reggelre ébredtünk. Végre eljött a VERSENY! Izgalommal és remegve vártuk, mint kisiskolások az első napot. Korai reggeli, gyors pakolás, aztán ellenőrzés, aztán az ellenőrzés ellenőrzése és indulás. Kilencre vízparton kellett lennünk, berámolni a csónakokba, megismerkedni a bírákkal (hiszen ők segítik, vagy nem, a szereplést két napig). Tóninak meg kellett ismerkednie a bírói feladatokkal, majd az angol csapattal, akiknek a fogásait fogja ellenőrizni a mai nap. A kevés ráérő időnkben rácsodálkozhattunk a különböző monumentális csalikra, amit egy jó szimatú kereskedő kínált eladásra a parkolóban. A helyi versenyek itt a legnagyobb halra zajlanak és mint tudjuk, nagy csali - nagy hal. Aztán versenyzők fedélzetre, indulásra készülj, kihajózás a kikötőből, besorolni a felvezető hajó mögé, duda és elkezdődött a verseny! Mi parton ragadtak zászlót lobogtatva küldtük harcba fiainkat és itt maradt velünk a tehetetlen, utálatos várakozás.
Később, aggódásunkat kikapcsolandóan, pecabotot fogtunk és a fiúk által korábban felfedezett pályán lévő zsiliphez vándoroltunk egy kis horgászattal múlatni a várakozást. Félidőben Bosy bejelentkezett, hogy hat darab mérhető csukánál tartanak. Mikiékről nem tudtunk meg semmit, ők belefeledkeztek a versenyzésbe. A lefújás előtt már ott ácsorogtunk a parton várva, a harcból reméljük bő zsákmánnyal hazatérő fiainkat! Elsőnek a Bosánszky – Gégény páros futott be, akiknek a hat fogott halukról már tudtunk és örömmel hallottuk, hogy ehhez mégegyszer ennyit sikerült leméretniük. Jónak tűnik, de az igazi értékét majd a többi nemzet fogása határozza meg. Az egyik angol csapatot biztosan leelőzték, hozta Tóni a hírt! Közben befutott a Ruff – Schlotthauer páros is a kikötőbe, ők hat halat zsákmányoltak. Nem tűnt ez sem rossz eredménynek! Kipakoltunk a csónakokból, míg vártuk az eredményeket számolgattuk a pontszámainkat és csak vártunk, vártunk a fránya eredményekre…
Az értékeléssel eltöltött idő következtetni engedett arra, hogy vagy Barbara gépel lassan, vagy számos fogás történt. Aztán Brian egy nagy táblán kihozta az eredményeket és mindenki izgatott okostelefonálásba kezdett fotóilag.
Az eredményekről röviden: a román és ukrán csapatok nagy eséllyel befutók, mi az ötödik helyünkről egy parádés horgászattal és Fortuna Asszony segítségével felállhatnánk a dobogóra. Egyéniben a Bosánszky – Gégény csapatnak hasonló paraméterekkel van esélye jó eredményt elérni a 7. helyről.  Ruff –Schlotthauer páros egy jó teljesítménnyel előrébb léphet 19. helyről. Ez után a fiúk a szállásukra indultak, mi pedig a kapitányi eligazításra, ami most meglepően rövid idő alatt befejeződött. Leadtuk a második napi nevezéseket, majd hazaindultunk a szállásra.
Körbeültük a kilenc személyes asztalt  és „teljesen nyugodtan” számolgatásba és értékelésbe kezdtünk. :) A verseny második menetének esélyeit latolgattuk és természetesen forgatókönyv is készült hozzá.
Majd megérkezett a vacsoránk és meglepetésünkre a Gleeson’s Restaurant & Rooms, azaz a szálló tulajdonosnője is leült hozzánk egy közös fotózásra és sok sikert kívánt nekünk. Közben a másik asztaltól szintén érkezett egy jó kívánság a „Hungry Hungarian” humorral fűszerezve.  Ám az írek nincsenek tisztában a varázslatos magyar nyelvvel, például: még nem halottam ezt a „HH” viccet sosem, majd jól fel- ÍR- om, a memoire-omban, mikor visszamlékszem arra, hogy egy Lough Ree nevű ÍR- tóban, ÍR- tó jót horgásztunk és ha a poénkodás tovább zajlik, ÍR- tóba fogok valakit fojtani, vagy ÍR- tózatosan s@ggbe billenteni! ;)
Egyébként rendkívül közvetlen és barátságos népet ismerhettünk meg bennük, vendégszeretőek, jó humorúak. Ha csak rajtuk múlna, jó kedvvel térnénk haza, de jön a holnapi nap, a második menet…

Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/
 

2016. VB, Írország
Október  9. – hetedik nap
A verseny – második nap


Kedves Pergetők, Horgászok!

R…R; a Reggel megy már Ritmusból és amúgy sem számít már semmi a versenyen kívül. Katonás rendben intézzük a dolgainkat, öltözünk, rámoljuk a felszerelést, ülünk az autókba és irány a kikötő. Természetesen közben mindenki fejében fut két film párhuzamosan. Az egyik reményekkel teli ragyogó képekkel, a másik tele sötét kilátásokkal. A mai napi szereplésünket e kettő kiegyensúlyozása fogja meghatározni, ez a horgászat yin-yangja. A mostani élmezőnyben szereplő versenyzők, tudásában, felkészültségében nagyon kevés különbség van. Az eredményt az éri el, aki jobban egységben tud maradni. Éppen ez a látszólag egyszerű, kicsi dolog a legnehezebb ebben a pillanatban. Szurkolunk a versenyzőinknek, hogy ez mind sikerüljön!
A mai rajt után visszajöttünk a szállásra és itt várjuk a fiúk 2 óránkénti bejelentkezését. Tűrjük a nekünk jutó várakozást. Latolgatjuk a lehetőségeket, többször kiszámoljuk és mindig a tegnap esti eredményre jutunk. Két bejelentkezésen túl vagyunk. A Bosánszky – Gégény páros elméletileg jól fog, a Ruff – Schlotthauer páros balszerencsével horgászik, elvesztettek négy csukát, köztük egy méter körülit, és csak egy haluk van. A verseny első fordulójának az utolsó órája nagyon erős volt, így reméljük ez ma is így lesz mind a két csapatunknak. A bércsónakok miatt lehet, hogy jól jön a plusz 15 perc is, mi pedig csak várakozunk.
Aztán a lefújás előtt fél órával kíváncsian és a lehetőségeket latolgatva autóztunk a kikötőbe, már sokan várták a versenyzőket. Befutottak a hajók, először a Bosánszky – Gégény páros, jó hírekkel: az utolsó olyan jól sikerült nekik, hogy egyéniben a második nap élén végeztek. A Ruff- Schlotthauer páros másodiknak érkezett és már távolról látszott, hogy a fiúknak nem sikerült javítani az eredményen.
A végeredmények kifüggesztésénél nevető és síró szemmel néztük, hogy a sor elején és a végén is magyar zászló van. Ekkor már borítékolni lehetett a sikeresebb csapatnak a dobogót, ami végül azonos helyezési számmal, de kevesebb ponttal harmadik a helyet érte. A másik csapatunk peches szereplése azt jelentette, hogy a csapatversenyben az 5. helyről a 7-re csúsztunk vissza.  Az első napi jó horgászat alapján, komoly lehetőség rejtőzött előttünk, de a második nap eredménye miatt rejtve is maradt. Így az egyéni eredményhirdetéseknél örömmel gratuláltunk a bronzérmes fiúknak, a csapat eredményhirdetésnél kicsit sóvárogva néztük a színpadot – ez volt a sírós szemünk. Most jön a nevetős: az Olaszországi Vízes Világjátékok óta a Magyar Pergető Válogatott 2016-ban ért el újra érmes helyezést és csapatban sem volt ennyire elöl a sorrendben.  
Vegyes érzésekkel sétáltunk át a Gála nagysátrába, ahol mindenki választhatott a  vacsora menü közül, ami háromfogásos volt. A vacsora végére oldódott a hangulat, felejtettük az ürümöt és csak az örömmel foglalkoztunk. Megköszöntük a többi nemzettől kapott figyelmes kis ajándékokat, amit most sajnos nem tudtunk viszonozni a repülőn való utazás és egyéb okok miatt. Viszonylag korán, de jó fáradtan indultunk vissza a Gleeson’s barátságos épületébe, ahol ez volt a búcsú éjszakánk.
A hétfő délelőtt csomagolással, bevásárlással fog telni, majd indulunk Dublinba, ahol leadjuk a bérelt autókat. Este nyolc óra előtt pár perccel felszáll a gépünk és éjfél körül landolunk Budapesten.
Keser-édes érzésekkel búcsúzunk Írországtól, a Lough Ree-től, Roscommontól, a barátságos írektől és várjuk 2017-ben a VB-t Oroszországban.
Ui.: Viktorral szemben én úgy gondolom, hogy a magyar pergető horgászok nincsenek olyan messze a világ élvonalától! Sziasztok!
 

Mindig újabb és újabb fényképek a képalbumban!!! Nézzétek:
http://www.halfogok.hu/fenykepek/2016.10.03-10.---csonakos-pergeto-vb-irorszag/
 

 

 
 



Képgaléria


halfogók


Levelezőlista




Statisztika

Online: 4
Összes: 410106
Hónap: 13311
Nap: 523