Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. Pergető Triatlon, Kalocsa - Beszámoló

Varga Gábor beszámolója:

III. PERGETŐ TRIATLON 2014
DUNA Kalocsa
A győztesek tollából”
Mészöly Sándor és a Halfogók Baráti Köre jóvoltából az idei évben is részt vehettünk a Pergető Triatlon Dunai fordulóján. Az idei év időjárása nem volt túlzottan kegyes hozzánk, így a nyári időszakban a Duna magas vízállása miatt kevés lehetőségünk volt a felkészülésre. Az időjárás és vízállás miatt a verseny az eredetileg kitűzött időpontban elmaradt. Végül szeptember 27-28-án került megrendezésre.
Az időjárás ezen a hétvégén is megviccelte azokat, akik a versenyre már egy-két nappal korábban érkeztek, hogy kifigyeljék a halakat. Pénteken ugyanis komoly északi szél tépázta a kedélyeket. Ez a dolog komoly taktikai jelentőségű volt a verseny eredményét illetően. A mi kis csapatunk péntek késő estére ért a tett színhelyére. Út közben még azt fontolgattuk Bandival, hogy a késői érkezés ellenére lesólyázzuk a hajót és rápróbálunk néhány ígéretesebb helyre, de mire Kalocsára értünk a többiek eltérítettek bennünket, így a Csajda csárdában zártuk a napot és a vacsora után a partra érve a csónak is szárazon maradt.

27_07o45p.jpg

Szombat reggel Sanyiék meleg reggelivel ébresztették a versenyzőket. A reggeli után Sanyi megtartotta a rövid eligazítást. Az idei évben kevesebb, de hosszabb szakaszokra bontva horgásztuk le a 24 órát. Így a 9 órai kezdést követően 13:00-kor volt az első találkozó időpontja, amikor a hamburgeres expressz ebédet tálalták a szervezők. Az ebéd utáni gyors vízre szállás után este 8 órára várta a chilis bab vacsora a csapatokat, majd az éjszakai fordulót és ezzel a versenyidőt reggel kilenc órakor zártuk. Új szabályként hoztuk, hogy a halak védelmében a kisebb halakat a megfogásukat követően mérőcsőben azonnal fotóztuk és szabadon engedtük, ha nem volt a közelünkben másik csapat, aki a szokásos módon hitelesítette volna a mérést. A nagyobb halak jobban bírják a pontyzsákos fogva tartást, de rájuk is külön figyelemmel voltunk. A mi csapatunk 70 literes ládával készült, hogy a vízen történő helyváltozatás közben se szárazon vergődjenek a halak a csónak alján. Ezen felül akvarisztikákban kapható oxigén cseppeket is vásároltunk, ami kifejezetten arra szolgál, hogy a halak vizének oxigén tartalmát emelje szállítás közben. Nagyon jól működött a dolog, mert a bázisponton történő mérlegelések alkalmával határozottan virgonc halakat tudtunk bemérni és szabadon engedni.

27_07o46p-1.jpg

A versenyen nyolc csapat indult. A korábbi évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy a verseny első két fordulója népesebb. Az utolsó dunai fordulóra általában az összetettben komolyabb eredményre nem számító csapatok nem jönnek el. Sajnos. Ez a kis beszámoló azért is született, hogy jövőre több kedvük legyen azoknak is eljönni, akik eddig kihagyták ezt a fordulót. Külön dicséret illeti ezen a helyen azt a két „csapatot”, akik tényleges fél létszámmal, azaz egyedül hajóztak ki. Név szerint: Némethi Tamás és Kerekes Rudolf.
A Mátrai Pergetők képviseletében ezen a versenyen két csapat indult: a valójában négy fős Dávid, Ferenc és Antal, Gábor csapat valamint a fele létszámmal és így csökkent esélyekkel rendelkező „még nyeretlen” Forgó András és Varga Gábor páros (azaz mi) .
A pénteki szeles időjárás után a szombat reggel szép, nyugodt idővel indult és bár délután kicsit esőbe hajló volt az idő végül megúsztuk eső nélkül és végig nyugodt idővel. A vízállás az ilyenkor megszokottól kb. egy méterrel magasabb volt, így a csapatok a korábbi évek triatlonos versenytapasztalataira nem igen alapozhattak.
Lehet, a magas vízállás is szerepet játszott abban, hogy idén csak nyolc csapat vett részt a versenyen. Mi is úgy indultunk neki a megmérettetésnek, hogy tudtuk, nem lesz egyszerű megtalálni a halakat olyan vízállásnál, ami a parti fák lábát mossa. Szerintem határozottan állíthatjuk, hogy ez a vízállás nagyhalas versenyt eredményezett. A korábbi években mindig nagy számban fogott apró halakkal nyerték a versenyt. Idén ez nem így volt. Igazából alig akadt horogra kicsi hal. A magas vízállás ellenére elég ügyesen megtalálták a csapatok a halakat.
A mi kis csapatunk a délelőtti szakaszt a foktői hajókirakó alatti kőszórás közelében kezdte. Hamar rájöttünk, nem kell túlzottan komoly következtetéseket levonni, abból hogy a balinok nem mutatják magukat. Éhesek voltak, csak nem a felszín közelében tartózkodtak. A mélyebben vezetett csalikat elfogadták. Sikerült is fognunk belőlük négy darabot. Kis szerencsével, akár nyolc hallal is zárhattuk volna az első szakaszt, de sajnos négy hal a kapást követő rövid fárasztás után leakadt. A négy hallal a második helyen zártuk az első fordulót, melyben a legeredményesebb csapat a verseny legnagyobb halát jelentő 73 cm hosszú balint is leejtő Szabados Gábor és Mezei Tamás páros volt. Az első szakaszt harmadikként könyvelhette Némethi Tomi aki darabszámot tekintve a legeredményesebb volt 5 db hallal. Őt követték Dávid Feriék, majd Mészöly Sanyiék. Hodula Tamásékat követően Weidel Attiláék zárták a sort.
A délutáni-esti fordulóra erősen befelhősödött. Eleinte nehezen találtuk a halakat, de végül nyolc halat sikerült fognunk. Több hely is eredményes volt, de a legígéretesebb helynek a zátony ráfolyási oldala tűnt, így a fényváltást itt töltöttük. Jól döntöttünk, mert fogtunk több balint is. Süllőnk is volt, ami sajnos a csónak mellett lerázta magát mielőtt megszákolhattuk volna. Végül a nyolc hal elég volt ahhoz, hogy a második szakasz után az élre kerülhettünk annak ellenére, hogy Hodula Tamásék 10 hallal a legjobbak voltak ebben a szakaszban. Mészöly Sanyiék és Szabados Gabiék is erősítettek a korábbiakhoz képest. Némethi Tomi itt még kitartott, Dávid Feriék és Weidel Attiláék hozták a délelőtti formát.

27_19o48p.jpg

A vacsora után csak néhány csónak futott ki az éjszakába. A legtöbb csapat a pihenés mellett döntött, hogy a hajnali horgászatot újult erővel kezdhesse. Mi úgy láttuk jónak, ha a vízen alszunk. Így veszítjük a legkevesebb időt. Először felfelé indultunk és végig jártuk a hajórakodó alatti kőrugókat. Megúsztuk egyetlen kapás nélkül. Bandi kicsit hamarabb kidőlt. Én még erőltettem kb. 11 óráig. Akkor úgy döntöttem lehajózunk a zátonyhoz, ahol esti fényváltásban is jól fogtunk. Ott alszunk és reggel a tetthelyen ébredünk. Arra is játszottunk egy kicsit, hogy talán mozognak majd éjszaka a halak. Én mindig fel szoktam ébredni, ha hangosan esznek körülöttem. Hát ez most nem jött be. Az éjfél előtti csend kitartott reggelig. Hajnali ötkor keltünk. Szépen óvatosan elcsomagoltuk a háló cuccokat és vártuk a pirkadatot. A pirkadat meghozta a halakt is. Elsőként egy jászkeszeg csábult el Bandi woblerén. Majd jött egy balin. Ekkor Dávid Feriék csorogtak a mi lekötött csónakunk közelébe. A szokásos horgász trükkel élve gyorsan csalit cseréltünk, hogy ne láthassák meg, mi melyik csalit favorizáljuk. Én egy apró gumit tettem fel. Ilyet egész eddig nem is húztunk. Feriék már kb. 20m távolságban voltak csak tőlünk, mikor a másodikat dobtam ezzel a csalival. Éppen hogy megindítottam, bumm… elütötte egy balin. Feriék pont láthatták az eseményt. Tökéletes a csel, gondoltuk. Lecsorogtak alánk. S alig hagytak el bennünket (40-50m) távolság lehetett és úgy kb. a hatodik dobás a „félrevezető” gumi csalival, bumm … még egy kapás. Ez jász, mondtam Bandinak. Mikor a harmadik gumis jászt is beszákoltuk ébredtünk rá, hogy milyen jól „félrevezettük” a versenytársakat. Azóta többször derültünk ezen. Bandi, aki tapasztalt versenyző és a versenyeredmények értékelésében profi, a reggeli kezdéskor elemezte a helyzetet: három hallal jók lennénk. Cél a három hal. Három halnál azt mondta: jó lenne, ha öt halunk lenne. Hatnál: a hét jobb lenne.
Végül nyolc hallal zártuk ezt a fordulót is, ami nagyon elég volt a dobogó legfelső fokához, de a legfontosabb célunkat, amit előző nap magunk elé tűztünk, biztosan elértük: nagyon jót horgásztunk. A többi csapat az éjszakai fordulóban nagyon visszaesett. Ehhez az edzésnap kemény, embert próbáló időjárása is hozzájárulhatott. Dávid Feriék azonban kitartottak és a reggeli órákban olyan sok halat fogtak, hogy addigi hatodik helyükről a forduló harmadik helyére léptek elő.

28_08o52p.jpg

28_08o54p.jpg

28_08o58p.jpg

Számokban a verseny:
Összesen: 8 csapat 76 db hal, 33m hosszban. Legnagyobb hal 73 cm.
(Érdekességként a 2013-as eredmények: 9 csapat 364 db hal, 112m hosszban. Legnagyobb hal 72 cm.)
Valószínű összefüggés: Az eredményen szépen látszik, hogy nem volt ideális a vízállás. A magas vízállás az apróbb halakat kitette az erdőbe, ami a „nagyhalas” horgászoknak kedvezett.

28_09o59p-1.jpg

28_10o00p.jpg

28_10o01p.jpg

Két gondolat szakavatottaknak, idézve a tavalyi év összefoglalójából is:
  • Általában a versenyeken azok az eredményesebbek, akik a kis halakra specializálódnak. Vigyázat!!! Vagyunk néhányan, akik ez ellen mennek. A részletes fogási eredmények alapján a DUNA egy olyan víz, ahol esély van a kishalas trend megdöntésére.” Ez most ilyen volt.

  • Általában a nyitott pályás versenyzés (mint amilyen a TRIATLON is) a technikai felszereltség fontosságát (nagy motor) kiemeli. Ne gondoljuk, hogy kis motorral esélytelenek vagyunk. Ezen a versenyen a mi csapatunk összesen 10 liter benzint használt el úgy, hogy ebben benne van az odajutás-hazajutás üzemanyag fogyasztása is. Ez utóbbi 2×8km utat jelent összesen kb 50 perc útidővel. Ez egy Honda BF 20-nál kb. 3 liter. Ha ezt is levonjuk, akkor marad 7 liter, ami a versenyre ment el. Azaz összesen kb 2 órát tett ki a motorozás a versenyidőből.
  • "Üzenem a kis motorral rendelkezőknek: nevezzenek nyugodtan a versenyre, egyáltalán nem esélytelenek.”

Az idei versenyen 8 liter benzinünk fogyott. A 2km-es körzetében horgásztunk. A tavalyi üzenet idén is megállja a helyét.

28_10o18p.jpg

Nagyon jó verseny volt, hibátlan időjárással, kitűnő társasággal, jó kedvvel.
Köszönjük a szervezőknek és a halaknak.
2014.10.03.
VargaG

 

 
 



Képgaléria


halfogók


Levelezőlista




Statisztika

Online: 10
Összes: 389900
Hónap: 9955
Nap: 347