Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viza telepítés

 

A régi dunai halászfalvakban és városokban talán már csak a legidősebb generáció találkozott élő vizával. Az osztrák uralkodóháznak küldött tokfélék mindig is legrangosabb ajándékok közé tartoztak, mivel ezek az óriások a Dunának azon szakaszára már nem tudtak felúszni. A folyószabályozásoknak, és elsősorban a vaskapuknak köszönhetően ma már hozzánk sem. Amíg folyik a lobbizás hallépcsők építéséről, addig Ercsiben egynyaras vizák próbálnak megfelelő életteret találni és szaporodni.

 

Szerdán csörgött a telefonom. Weidel Attila barátom volt a vonal másik végén:- Szia Peti! Holnap Ercsiben vizákat telepítenek! Érdekel? És mindezt olyan nyugodt hangon kérdezte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy olyan őshonos halat telepítenek, amit az én korosztályom csak képeken, esetleg horgászfilmekben láthatott eddig. Nem sokat hezitáltam a válaszon. Másnap reggel hét órakor találkoztam Mészöly Sanyival és elindultunk. Sanyi régi jó barátja a Szilágyi családnak, akik 1995-ben alapították haltenyésztő telepüket Neptun Bt. néven. Ercsi telepükön többek között csukát,  süllőt,  pontyot,  amurt,  busát,  dévérkeszeget tenyésztenek. De az igazi szenvedély és szerelem a tokfélékhez köti a családot, legfőképp Szilágyi Ákost. Megtalálható náluk a kecsege, szibériai tok, vágótok és a viza.

 

A 110 hektáros vízfelülettel rendelkező telepen, Ákos, a tenyészet vezetője várt bennünket. Amikor odaértünk, épp az egynyaras vizákat rakták a szállítótartályokba. Egy külön medencében hálóval elkerített részen várták szabadulásukat a még apróságok. Ákos szerint ez a tumultus nem zavarja a tokféléket. Kicsi a hely- és mozgás igényük, ezért könnyű őket mesterséges körülmények között szaporítani.

 

 

Kép

A vizákat egyesével emelik ki a medencékből

 

 

 

Kép

  Kihelyezésre váró vizacsemeték

 

  Miközben egyesével válogatták ki, a még kicsi vizákat, volt időnk beszélgetni a jelenről, tervekről, lehetőségekről. Fő célkitűzésük a hazai folyókban kipusztulás szélére került tokfélék minél eredményesebb visszatelepítése. Szerencsére, ebben az első hallásra talán szélmalomharcnak tűnő tervben segítségükre van többek között az ercsi Duna szakasz és a győri Duna szakasz halászati kezelője. Így szeptember óta a budapesti, és a Mosoni Duna után ez már a harmadik alkalom, amikor megjelölt vizákat engednek el.

 

Kép

 Belgiumból érkezik a kifejezetten tokfélék számára kifejlesztett táp

 

 

Kép

 Az ivadékok méretének megfelelően különböző átmérőjű pelleteket szórnak a halaknak

 

 

Kép

 Ezzel már horgászni is lehetne

 

Alkalmanként nagyjából 30 darab 0,5-1 kilós hal került a tartályokból az élővízbe. Ezek a mennyiségek korán sem lennének elegendőek azok, hogy hosszú távon életképes populáció maradhasson fent. A cél azonban az, hogy megfelelő mennyiségű adathoz jussanak a horgászok és halászok visszafogásai alapján. Erre alapozva lehet tervezni a jövőben jelentősebb mennyiségű viza visszatelepítését. Akár ugyanolyan számban, mint a kecsegénél, amiből Ákosék évente 25-30 ezer darabot engednek szabadon, csak Magyarországon. Ezen kívül szállítanak megtermékenyített ikrákat az Egyesült Államokba és Ázsiába is. Ehhez viszont elengedhetetlenek a vizák vándorlásáról és növekedéséről az információk, amelyek kizárólag a horgászok és halászok „jóindulatán” múlnak.

 

Kép

Minden viza egyedi kóddal van megjelölve

 

 

Kép

 Visszafogásoknál így fontos információkhoz juthatnak a tenyésztők

 

 

És ha ezek rendelkezésre állnak majd, akkor talán nálunk is működhet olyan mértékű viza rehabilitáció, mint pl. Romániában, ahol euro milliókkal támogatják a tok és viza tenyészeteket.

 

Kép

Vágó Tok

 

Kép

Szibériai tok, vagy ahogy Ákosék nevezik: a kutyafejű

 

 

Kép

Ez a kecsege tele van ikrával. Jól látható, hogy az amúgy kecses test, most vaskos, hengeres

 

 

Az itthoni telepítések, annak ellenére, hogy őshonos fajról van szó nem egyszerűek. Védettsége miatt külön engedély kell a Környezetvédelmi államtitkárságtól.

Külön talán nem mennék bele a halbiológiába és azokba a tényezőkbe, amiket mindenképp szem előtt kell tartani a tokfélék tenyésztésénél. Erre megvan a szakirodalom. Annyit viszont érdemes tudni, hogy a tokféléket nem lehet minden évben szaporítani. Ezért az egész úgy működik, mint egy vetésforgó. Az ikrás és tejes halakat egy külön medencében tartják azoktól, akiket éppen pihentetnek a következő évre. Amelyik pedig épp szaporodóképes, megy a jó meleg tartályba. A halak hormonrendszerét a víz hőmérsékletének csökkentésével-növelésével indítják be.

 

 

Kép

 Ezekben a medencékben „pihennek” a szaporításra váró tokok

 

 

Kép

Ikrával teli Vágó tok anya

 

 

Nemsokára részt vehetünk egy ilyen szaporításon, ahol a nagy, 10-15 kilogrammos szibériai és vágó tokokat testközelből is megcsodálhatjuk. Egy-egy ilyen anyában akár három kilogramm ikra is lehet. Itt, mesterséges körülmények között a sikeres megtermékenyítési arány jóval 90 százalék fölötti. Kilogrammonként pedig körülbelül 50000 darab ikrával lehet számolni a tokoknál és vizáknál. A kecsegék esetében ez a szám körülbelül 100000-re tehető. Ez a méretbeli az ivadékoknál is megmutatkozik.

 

A mostani telepítésnél a vizák mellett néhány kecsege is kihelyezésre került csupán azért, hogy a szép számú jelenlévő láthassa: mekkora különbség van az ugyanolyan korú tokfélék között. Míg az öt hónapos kecsegék átlagsúlya nagyjából 10 dkg körül mozog, addig az ugyanilyen idős vizák átlagsúlya 50 dkg.

 

Kép

 Már nem kell sokáig raboskodniuk

 

 

Kép

 Jól látható a méretbeli különbség a két tok fajta között

 

 

 

Kép

Örömteli újra vizát látni a Duna parton

 

 

Kép

 Szilágyi Ákos és egyik védence

 

 

Kép

 A halak és természet szeretetét a legfiatalabb generációnak is meg kell tanítani

 

 

A kompkikötőhöz érve már kisebb tömeg várta vizák megérkezését. Örömteli, hogy ennyi ember szívén viseli ezeknek a nem mindennapi halaknak a sorsát. Minden hal visszaengedését Ákos saját maga felügyelte. Mint egy igazi szülő. Ha nem is ismer minden egyes ivadékot, ami a tenyészetükből kerül ki, de példaértékűen felügyeli és viseli gondját az összes halnak, ami a tenyészetükben nevelkedik.

 

Kép

 Az első szabad uszonycsapások

 

 

Kép

 Kérdés, hogy együtt maradnak-e

 

 

Kép

 Reméljük, hogy a közeljövőben ennek a mennyiségnek sok százszorosa fog telepítésre kerülni

 

 

Kép

Nőj nagyra Viza!

 

 

Kép

Ez a pici száj egy napon, többkilós halakat fog egyben elnyelni

 

 

Azt már láttuk, hogyan nőnek és hogyan kerülnek ki a tokok, mesterséges környezetükből a „vadonba”. Legközelebb már a varázskalapba is belenézünk, hogy milyen gólya hozza a tok és viza ivadékokat.

 

Addig is görbüljön a bot és füstöljön a fék!

 

Szöveg és kép: Vetró Péter PV TV 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Grezsa Erzsebet - grezsaerzsi@gmail.com

Öröm látni ezeket a szép dunai halakat, sok emlék őrzi, hogy a mennyire részei voltak a budapesti életképnek.
Én is mesélek róluk, ajogy nekem is mesélt Kovács M. Judit, tőle kaptam kedvet, hogy ismerkedjek e szép dunai híres hal kincseinkkel. Nemezből is készitet ilyen halat, népszerűsítés céljából.

... - ...

szerintem is

lili - pécs

nagyon szeretem a képeiz :-)

 



Képgaléria


halfogók


Levelezőlista




Statisztika

Online: 10
Összes: 389900
Hónap: 9955
Nap: 347